A legtöbb esetben mindig érdekes és tanulságos eredményeket olvashatunk különféle kísérletekről. Nem minden kutatás olyan, aminek a szükségességét ép ésszel értelmezhetjük, egyrészt, mert egyértelműnek tűnik a végeredmény, másrészt szimplán bizarr önmagában az egész ötlet.
Papírmunkát végezni életveszélyben
Szerették volna bebizonyítani, hogy életveszélyes helyzetben az emberek nem képesek pontosan kitölteni egy űrlapot. Na ilyenkor érzem, hogy vannak bajok a fejekben...:D
A kísérlet úgy nézett ki röviden, hogy az amerikai légierő gyakolatozó repülőgépén a beavatott pilóta rémülten jelezte a levegőben tíz másik katonatársának, hogy meghibásodás történt és nagy a baj, mert szinte biztosan az óceánba zuhannak.
A beavatott pilóta miután közölte a semmit sem sejtő és halálfélelmbe lévő társainak a hírt, gyorsan kiosztott mindenkinek egy papírt, hogy töltsék ki, mivel a hadsereg önmaga nem tud anyagi felelősséget vállalni a sebesülésekért és a halálozásokért.
A tíz katona remegő kézzel írta tele a rubrikákat. Csak utána tudták meg, a repülőgépnek nincs semmi baja, biztonságosan landolhatnak. A kutatók a papírok gondos elemzésével megállapították: az ember figyelmetlenebbül és pontatlanabbul tölt ki kérdőíveket, amikor közvetlen halálfélelmet érez!
Kék szem és barna szem kísérlet
Egy jelentősebb mondanivalóval és hasznosabb felismeréssel járó kísérlet következik, amit egy tanárnő: Jane Eliott próbált ki tanítványaival.
A hölgyről annyit érdemes tudni, hogy a diszkrimináció és a rasszizmus felszámolásának elkötelezett harcosa, de nézzük is a kísérletet...
Nem a napokban történt, 1968-ban az egyik reggelen a tanárnő elmondta a gyerekeknek, hogy a kék szeműek felsőbbrendűek, a barna szeműek pedig agresszívabbak és butábbak.
A gyerekek viselkedése rögtön megváltozott, a kék szeműek elutasítóak lettek barna szemű társaikkal szemben. Azonnal kialakult az alá-fölérendeltség.
A tanítónő pár óra múlva megfordította ezt: azt mondta, rosszul tudta, és valójában éppen fordítva van, a kék szeműek az alsóbbrendűek és a barna szeműek a felsőbbrendűek. A barna szemű gyerekek azonnal éltek a lehetőséggel, hogy bosszút álljanak kék szemű társaikon a kirekesztettségükért.
A tanítónő utólag beszámolt arról, hogy még a legokosabb és az osztálytársaikkal leginkább együttműködő diákok is milyen kegyetlenné váltak társaikkal szemben és elutasítóak lettek addigi barátaikkal.
Természetesen a nap végén a tanítónő felfedte a gyerekek előtt, hogy mindez nem igaz és csupán csak egy kísérletben vettek részt.
„Lefeküdnél velem?" kísérlet
Egy egyetem diákszállójának közelében gyönyörű nők léptek oda és közölték a férfiakkal: „Láttalak a diákszálló környékén. Nagyon vonzónak talállak. Lefeküdnél velem ma este?”
Ugyanez a kísérlet dettó, csak válogatott "szép fiúk" tették ugyanezt, természetesen nőkkel...
Mi volt a kísérlet célja? Kideríteni, hogy a nők, vagy a férfiak mondanak igent gyakrabban ilyen ajánlatra. Szerintem itt sem lesz nagy spojler a végén.
Újabb "hasznos kísérlettel" a zsebben már tudhatjuk, hogy a férfiak 75%-a elfogadta az ajánlatot, amíg a megkérdezett nők közül senki...
...Lehet a srácokat nem válogatták jól.
Füst a szobában
A kísérlet egy érdekes társadalmi jelenségre világít rá, méghozzá arra, hogy a kész tényeknél és a szent meggyőződésünknél is erősebb a társadalmi/társasági konszenzus elérése, így tulajdonképpen a megalkuvás fontosabb, mint a saját igazunk érvényesítése.
Egy szobában hagytak néhány embert, akikkel kérdőívet töltettek ki, ez a helyzet csak eszköze volt a kísérletnek. Később némi füstöt engedtek be a szobába, a tesztalanyok 70-80%-ka azonnal jelezte észrevételét, kis idő elteltével a kísérletben résztvevők közül mindenki.
Egy másik verzióban, a szobában a tesztkitöltőn kívül tartózkodott még két beépített ember is, akik mindig azt mondták, hogy ők nem éreznek semmit...
Ebben az esetben viszont a vizsgált személyeknek csupán 10%-a tett említést a füstről, vagyis 10-ből 9 ember nem szólt, csak azért mert két másik ember az ellenkezőjét állította annak, ami pedig nyilvánvaló.
A csimpánz és a gyerek
Winthrop Kellogg pszichológus arra volt kíváncsi, hogy mi történik, ha emberek nevelnek fel egy állatot, emberként. Vajon az állat később úgy viselkedik, mint egy ember?
Ahhoz, hogy megválaszolja a kérdést, Kellogg 1931-ben hazavitt egy Gua nevű, hét hónapos nőstény csimpánzt. Ő és felesége attól kezdve úgy nevelte és kezelte Guát, mint tíz hónapos fiúgyermeküket, Donaldot.
Gua és Donald együtt játszottak, együtt ettek. Közben Donaldot és Guát is folyamatosan tesztelték.
A beszédképességet lemérő tesztekben Gua alulmaradt, bármennyire is igyekezett Kellogg. Sőt, a pszichológus észrevette, hogy Donald sem fejlődik ezen a téren, mi több, kilenc hónap elteltével a fiúknak sem volt sokkal jobb a beszédképessége a csimpánzénál.
Amikor egyik nap Donald a csimpánzokéhoz hasonló jelzéssel adta tudtul, hogy éhes, Kelloggék úgy döntöttek, befejezik a kísérletet. 1932. március 18-án Guát visszavitték a majomházba.
Hétfőn, szerdán és pénteken várnak rád újabb szórakoztató és érdekes témák itt a NewsRoad-on!:)
Nézz fel az oldalra az említett időpontokban, így mindig a legújabb témákkal találkozhatsz.;)
KATTINTS A KÉPRE ÉS LÁJKOLD A NEWSROAD-OT FACEBOOKON IS TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKÉRT ÉS SZÓRAKOZTATÓ VIDEÓKÉRT, HOGY NE MARADJ LE SEMMIRŐL...
